Most elolvashattok egy interjút Bill-el, amit az 1LIVE riporternője, Susanne Rabsahl készített. Remélem élvezni fogjátok és nem csináltam sok bakit fordítás közben!

„Igen, ezt akarom csinálni!”

Egy interjú Bill Kaulitzzal

Susanne Rabsahl interjúja, 22.01.2007

Bill Kaulitz a Tokio Hotelből most filmes lesz? Az animációs kalandfilm „Arthur”, ami Franciaországban már több mint 6 millió nézőt vonzott, a főszereplő szinkronhangjakén bizonyít. A berlini premieren profi színészek bizonygatták a tehetségét. És Bill ezt gondolja: „Tök jónak találom, hogy olyan pozícióban vagyok, amiben sok mindent kipróbálhatok!”

1LIVE: Te most stúdióba vonultál, de nem azért hogy lemezt készíts, hanem hogy Arthur figurájának kölcsönözd a hangod. Hogyan nyílt erre lehetőséged?

B. K.: Rengeteg felkérést kaptam, és nem tudtam, hogy meg tudom e csinálni. Ezen kívül utálom hallani a saját hangomat. És nem is voltam benne biztos, hogy akarom e. Aztán hallottam Luc Besson projektjéről, és egyből azt gondoltam: Wow, egy film az „Ötödik elem” rendezőjétől. Ez természetesen egy eszméletlenül jó film. Aztán egyből megnéztem a figurákat, ezeket a villangókat, és úgy gondoltam, hogy ez most valami egészen más, valami teljesen új. És aztán ez a mix…

1LIVE: Mármint a valódi animációs film?

B. K.: Igen, úgy kezdődik, mint egy teljesen normális film, és aztán a figurákat bevezetik a fantázia világába. Szóval Arthur, akit én beszélek, egy 12 éves srác, aki később elmerül a villangók világába. Végül ős maga is egy ilyen icipici figurává válik. Úgy gondoltam, teljesen megérte, a képeket megnéztem hozzá relatívan hamar „igen”-t mondani.

1LIVE: Mi volt az, ami Arthurban annyira megfogott?

B. K.: Megláttam és úgy gondoltam, ez akar valamit. Valamit el akar érni. És akkor ott vannak a közös dolgok köztünk. Ha én valamit elkezdek, azt véghez is akarom vinni. És Arthur is ilyen. Amikor elmesélték nekem a történetet, hogy mi mindent akar, és hogy milyen ötletei vannak, azt gondoltam: Igen, ezt akarom csinálni!

1LIVE: Mi volt az, ami a filmben először megfogott?

B. K.: Mindig tök jónak tartom, ha a dolgok kreatívak. Sok filmben vannak vicces figurák, de amik ebben a filmben vannak azok egyszeriek. Rögtön újra felismered őket. A nagy szemeik, a turcsi orruk és a szeplőik annyira királyak, hogy egyből megfogtak és rögtön tudtam, hogy meg akarom csinálni. És az összes kép, ami a filmben előjön, a fantázia és a szép gondolatok. Én például együtt alszom a hercegnővel és az öccsével egy virágban. Úgy értem, milyen király lenne ha egy virágban lehetne aludni. Tetszik, ha az ember olyasmiket talál ki, amik tulajdonképpen nem megvalósíthatóak, de mindenki vágyik rá.

1LIVE: A zene irántis szereteted mellett felfedezted a mozi iránti szenvedélyedet is?

B. K.: Lehetséges. Tök jónak találom, hogy olyan pozícióban vagyok, amiben sok mindent kipróbálhatok! És én ezt természetesen ki is használom. Egyszerűen sok mindent ki szeretnék próbálni és nem mondok mindenre egyből „Nem”-et. Hasonlóképpen mint ennél a filmnél. Lenyűgözött, és úgy gondoltam: Oké, próbálkozzunk meg a szinkronizálással, nincs mit vesztenem, nézzük meg, hogy élvezem e.

1LIVE: Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer színészként lépj a kamerák elé?

B. K.: Hasonló lenne egy film esetében is. Ha valakinek van egy jó ötlete, és azt akarná, hogy én is részt vegyek benne, akkor azt is megnézném. És ha a forgatókönyv megkapó, akkor megpróbálnék „igen”-t mondani.

1LIVE: Milyen fajta film lenne?

B. K.: Ááá, nem tudom, nem vagyok benne túl jó, hogy egy filmet kitaláljak. Még abban is rossz vagyok, hogy egy filmet megjegyezzek. Azt hiszem, hogy az első pillantás az, ami számít. Szóval az első elolvasása a könyvnek, az első képkockák, amiket az ember lát, amikor megfog és egy bizonyos érzést kivált, akkor az már egy jó jel.

1LIVE: Van kedvenc filmed?

B. K.: A kedvenc filmem azt kell hogy mondjam, a "Labirintus" David Bowie-val. Ez egy nagyon, nagyon régi film, és én egyszerűen imádom.

1LIVE: Sokszor gondoltam, hogy a frizurád a ’80-as évek beli Nena frizurájára emlékeztet. Most tudtam csak meg, hogy ez neked mekkora bók…

B. K.: Igen, és egy hatalmas Nena rajongó vagyok. És tök jónak találtam, először közösen dolgozni vele. Eléggé izgatott voltam, nem csak azért mert rajongó vagyok, hanem mert elsősorban, én még soha nem szinkronizáltam. Ez nekem teljesen új volt. Nena-nak sokkal nagyobb rutinja és tapasztalata van és tök laza volt, amikor a stúdióba jött. Rengeteg mindent elleshettem tőle.

1LIVE: A hajatokon és a filmen kívül összeköt titeket még egy harmadik dolog is…

B. K.: … igen, a „1LIVE-Krone” (zenei díj, a ford.). Nena itt is gyorsabb volt és kitüntetést kapott az életművéért. A „Krone”-re tök büszkék vagyunk, hiszen néhány héttel ezelőtt kaptuk meg a legjobb „Live-Act” (élő előadás)-t. Ez egy nagyon fontos díj nekünk, még mindig örülünk és nagy … (reihum???) adunk neki. Mindenki otthon tudhatja.

1LIVE: Még egyszer térjünk vissza a szinkronizálásban szerzett tapasztalatokhoz. Mi volt számodra a leg nehezebb?

B. K.: Nem tudsz mozgással, mimikával vagy az arcoddal dolgozni. A figurának a hangodon keresztül kell érzelmeket adnod. Ezt nagyon nehéznek találtam.

1LIVE: Mi volt nehezebb, a szövegrészeket megfelelően mondani vagy a zajokat csinálni?

B.K.: Az embernek az az érzése, hogy az egész film csak elnyújtott kiáltásokból és levegővételekből áll, hiszen ezeket egyfolytában csinálnod kell. És ez mind nem is olyan egyszerű. Azt hiszem, hogy az érzelmek és hasonlók voltak a leg nehezebbek. Teljesen le kell mondanod erről a világról, át kell magad adnod, valahogy bele kell gondolnod, és ez az elején nem is volt olyan egyszerű. És tök boldog vagyok, hogy Arthur nem sír a filmben. Azt hiszem ez egyántalán nem ment volna. Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy a többi dolgot sikerült megcsinálnom. A filmet először most, a premieren nézem meg. De nagyon optimista vagyok.

1LIVE: Hogy nézett ki a munkanapod a szinkronizálás során?

B. K.: Azt hiszem, hogy egy hét volt amikor éjjel nappal a stúdióban voltam. Már nagyon rág volt. Előszöris a kabin nagyon sötét, egész nap nem látsz napfényt. Egyrészt ez nagyon jó, mert teljesen átadod magad a filmnek és nincs más a kabinban, csak a film, másrészt pedig az órák nagyon lassan telnek. Nekem egy örökkévalóságnak tűnik, de ha jól sikerült…

1LIVE: Nehéz munkának tűnik…

B. K.:  … miden esetre, de én nagyon élveztem az egészet. Egy remek csapat vett körül, és egyántalán nem unatkoztam, mert mindig volt valami, ami új és nehéz volt számomra és amit le kellet győznöm. De ha egy remek csapat van körülötted, akkor nagyon szórakoztató tud lenni.